Kultúra és quilt

Ilyen az, amikor minden összeesküszik az ember ellen. A pokolba vezető út is..... Szóval, tegnap sorsoltam. Beírtam a random.org-ba a 20 kommentelő nevét, és mivel elbénázva nem tudtam kinyomtatni a képernyőt, lementettem Wordbe, és úgy nyomtattam. Gondoltam, majd lefényképezem, és berakom. Na, ez a lépés nem sikerült. Persze ma újra beírhattam volna, de az már csalás lenne. Így csak el kell hinnetek, hogy a listán Cz_Kriszta van a topon, utána jön szorosan b_Ildi és Ritafoltok . És a díj. Bevallom, úgy gondoltam, ha ismerem az illetőt, ha nem, igyekszem a kedvében járni, ezért tegnap választottam ki ezt a kis pakkot: három márványozott anyag, egy passzoló kékes-zöldes meg egy pink, meg egy kis szintén saját festésű hímzőfonal. A pink hímzőfonal még hiányzott, de az nincs saját. Szerintem kijön belőle egy táska, Kriszta. (Írd meg a címed!) Katafoltokat sorsolta a gép végére, neki szeretnék egy kis vigaszdíjat küldeni. Küldd el a címed! Nagyon köszönöm a kommenteket, és akkor hajrá, c

de nem volt ma időm lefotózni az ajándékot. Szóval még izguljatok kicsit!

Holnap lesz négy éve, hogy megszületett ez a blog. Úgy érzem, a magam szempontjából jól sikerült a gyerek. Az első bejegyzések még erősen személyes hangvételűre ("Kedves Naplóm!" stílusúra) sikerültek, de aztán visszatértem saját magamhoz: elsősorban a quiltről és a kultúráról szólnak a bejegyzéseim, nem pedig a magánéletemről. Nem használom arra a blogot, hogy lájkoltassam magam: simán exhibicionistán megmutogatom, hogy mit csinálok. Ennek megfelelően nem tömegek olvassák a blogot, és viszonylag kevés a megjegyzés is. Ez utóbbit azért - őszintén megvallva - sajnálom, mert jó lenne több visszajelzést kapni másoktól/tőletek. És ha már blog-születésnap, akkor a virtuális hagyományoknak megfelelően az ünnepelt ad ajándékot. Az a fantasztikusan egyedi és innovatív ötletem támadt, hogy azok között, akik november 22-én 00.00 óra és 23.59 óra között megjegyzést hagynak, kisorsolok egy ajándékot. Persze textileset és persze saját készítésűt. Szóval, hajrá mindenki, most érdemes komm

Többen kérdeztétek tőle a kiállításon, milyen flízt használ. Rákérdeztem emailben. A válasz: Freudenberg Thermolam 270 vagy 272 (az egyik szélesebb, mint a másik), vagy Thermolam Plus (ez bevasalható).

Nem szoktam sokat nosztalgiázni (még nem!), nem szoktam régi fényképeket nézegetni (na jó, ritkán), és - úgy egyáltalán - nem gondolom, hogy régen jobb, szebb, izgalmasabb életem lett volna. Most viszont majdnem véletlenül (a Google Earth-ön való más-keresés közben) ráakadtam egy sevillai szálloda, a Patio de la Alameda fényképeire, ahol 1998-ban két éjszakát töltöttünk. Nem is szálloda ez, hanem apart-hotel, jó méretes, tökéletesen berendezett lakáskákkal. Amikor bementem a recepcióra, hogy van-e üres szobájuk, azt mondtam, kerül, amibe kerül, ITT muszáj megszállnunk. És nem is került sokba. Ott az elsőn a sarokban volt a lakásunk. Ad 1. Talán meg kéne varrni ezt a hangulatot. Ad 2. Jó lenne elmenni még egyszer ide:)))

Tényleg mindenki odavolt a kiállításáért, én pedig önző és önzetlen módon nagyon örültem, hogy ilyen sok embernek - meg persze magamnak - ilyen felejthetetlen esztétikai élményt okoztam. Néhányan zokon vették, hogy nem lehetett fényképezni. Egyrészt ez nem szokatlan quilt kiállításokon: a múltkor, amikor a Hírfoltokbeli cikk kapcsán utána néztem a szerzői jogi szabályozásnak itthon és külföldön, egyértelművé vált, hogy a mű "sokszorosítása" (ide tartozik a fénykép is) a szerző engedélyéhez között. És ezt az engedélyt ő nem adta meg. Mivel három napig Jacqueline közelében voltam, így tudok egy másik indokot is tőle, ami szerinte a fő ok, és igen elgondolkoztató. Azt mondta, hogy ha lehet fényképezni, akkor emberek bejönnek, nem néznek se jobbra, se balra, előkapják a gépet, és sorban lefotózzák az alkotásokat, ahelyett, hogy a szívükkel és szemükkel apprecipiálnák azokat. És valóban, azt gondolom, hogy sokan töltöttek a "szokásosnál" több időt a teremben, mert nem le

Akinek még nincs hétvégi programja, szívből ajánlom, jöjjön ki Angyalföldre a József Attila Művelődési Központba. A Céh Határtalanul kiállításának részeként itt van Jacqueline Heinz és 22 csodálatos műve . Csak most, csak Önöknek!